Pályakezdőként, 2010-ben egy életre szóló leckét kaptam arról, hogy az odafigyelésre fordítható energia mennyisége véges.
Ekkor történt ugyanis, hogy többedmagammal együtt frissen felvett kollégaként öt napon keresztül napi nyolc órában feszes tempóban zúdítottak ránk újabb és újabb szakmai ismereteket a legkülönbözőbb témákból:
- projektmenedzsment,
- megtérülés számítás,
- a cég működése és megannyi más téma.
Mondanom sem kell, hogy a fáradtságtól minden egyes nap végén leragadtak a szemeim: konkrétan képtelen voltam kinyitni őket.
Agyam lemerült, mint az a bizonyos akkumulátor: Az egész napos odafigyeléstől az elfáradt és elfogyott belőle az összes energia.
Az elmúlt 12 évben megtanultam, hogy pontosan ez történik velünk minden nap: figyelmi folyamataink lemerítik az akkumulátort, nap végére bezombulunk.
Azt azonban már mi döntjük el, hogy a rendelkezésünkre álló mentális energiát mire fordítjuk.
A produktivitás valahol itt dől el, így e bejegyzés tételmondata legyen a következő:
A produktivitáshoz a figyelmedet tudatosan kell használnod!
A problémakört talán az angol “Pay attention” kifejezés írja le, ami borzasztó fordítással “figyelmet fizetni”-nek is lehet fordítani.
Miért jó a fenti kifejezés? Mondom.
- Figyelmed véges erőforrás.
- Hanem akarod elpazarolni a fontos dolgokra kell irányítanod.
- Takarékoskodni kell vele a mentális energiáddal.
- A kapacitás megtartása és növelése érdekében ügyelni kell a mentális energiáid visszatöltésére is: magyarul pihenj.
Míg kutakodtam a produktivitás világában rengeteg helyen jöttek szembe a következő kifejezése: fókusz, figyelem, összpontosítás és koncentráció.
Adtam magát, hogy utána járok ezeknek részletesebben, íme az eredménye.
Ismerkedj meg a figyelemmel.
Figyelem esetében a legjobb analógia a zseblámpa és annak fénye: ha sokáig kell egy irányban tartani lámpát elfáradhat a karod, ráadásul az elem előbb-utóbb lemerül.
Ha produktív szeretnél lenni, a következőkre kell ügyelned:
- a zseblámpa fényét fontos dolgokra irányítsd;
- takarékoskodj az energiával;
- és ügyelj a visszatöltésre is.
Ahogy fentebb is írtam.
Elmélyült munka
Mielőtt tovább mennénk engedd meg, hogy egy kicsit visszakanyarodjak az elmélyült munkára és felelevenítsem azt, amit már tudunk róla.
- Az elmélyült munka olyan zavaró tényezőktől mentes koncentrált állapot, amikor teljes figyelmünket a feladatnak szenteljük.
- Ebben az állapotban szellemi képességeinket a maximumra járatjuk, (tudásunkat kiaknázzuk)
- Fejleszti az adott feladathoz kapcsolódó képességeinket, tudásunkat.
- Az elmélyült munka valami újat, új értéket hoz létre.
De hogy kapcsolódik a figyelem az elmélyült munkához?
Minden nap véges mennyiségű szellemi energia áll rendelkezésünkre feladataink elvégzésére.
Mondjuk úgy, hogy ezt a véges mennyiségű energiát jellemzően figyelmi folyamataink segítségével égetjük el.
A produktivitás szempontjából az a nagy kérdés, hogy ezt az energia mennyiséget Facebookozásra vagy tudatosan, értéket teremtő munkára használjuk-e fel?
A tudatos felhasználás felé tett első lépés talán az, ha jobban megismerjük a “figyelmet”.
Mi is a figyelem?
Az, hogy szellemi energiánk véges, avagy a zseblámpánk akkumulátor kapacitás véges, mostanra már biztosan nem újdonság.
Ez ugyan már az emberiség hajnalán is igaz volt és ők nagyjából el is voltak, szemben a mai emberrel, akinek jóval nagyobb terheléssel kell megbirkóznia.
Ennek oka, hogy ma már sokkal több információ ér bennünket egy idejűleg, mint amennyit fel tudunk fogni, mint amennyit energiával bírunk.
Napjainkra ez már evidenciává vált, csak úgy kapkodjuk a fejünket: emailek, feladatok, telefonok, szöveges üzenetek nagy mennyiségben, több csatornán keresztül és roppant sebességben bombáznak minket.
Ezt nem lehet ésszel bírni.
Ahhoz, hogy az információáradattal megbirkózzunk, szükség van valamire, ami szelektál és meghatározza azt, hogy ebből az áradatból mivel is foglalkozzunk?
Ez a figyelem, a kézben tartott zseblámpa, amely meghatározza, hogy mit észlelünk és mit nem a ránk zúduló információáradatból.
Ha nem működne, akkor agyunk megbolondulna folyamatosan és szünet nélkül érkező ingeráradattól.
A probléma, hogy figyelmünket egyre kevésbé vagyunk képesek irányítani. Pontosan ezért fontos tudatosítani létezését és megérteni a működését.
- Ahogy a zseblámpa fényét a téged érdeklő dolgokra irányíthatod, úgy a figyelmedet is tudod tudatosan irányítani.
- Ahogy zseblámpa fényével kiemelhetsz egy tárgyat a környezetében lévő, de homályban maradó tárgyak közül, úgy a figyelmedet és tudod egy valamire irányítani.
- Ha a zseblámpa fókuszát szűkíted, közelebb viszed, akkor a megvilágított terület kisebb, de élesebb lesz.
- Ha a fókuszt szélesebbre nyitod, távolítod, nagyobb területet tudsz ugyan megvilágítani, de kevésbé élesen.
Figyelmeddel ki is tudsz emelni dolgokat, több közül mondjuk a fontos feladatokat a kevésbé fontosaktól meg tudod különböztetni. Egy fontos módszertani dokumentum megírását szét tudod választani egy jó adag facebook görgetéstől.
Ahhoz, hogy észre vegyünk és megjegyezzünk dolgokat,
- aktívan kell tudnunk keresni bizonyos információkat és
- szelektíven kell tudnunk bizonyos dolgokra figyelni
Ha nem fordítunk kellő figyelmet valamire, akkor azt nem is dolgozzuk fel rendesen. Nem jegyzünk meg dolgokat.
Milyen színű ruhában volt valaki előttünk, amikor sorban álltunk a gyógyszertárban?
Láttuk ugyan, de nem jegyeztük meg, mert nem tartottuk figyelemre méltónak.
A figyelem segítségével:
- találunk meg valakit a tömegben,
- vagy épp egy nevet listában,
- vagy épp egy sort egy Excel táblában,
- de figyelmünk segítségével mélyedünk el éppen egy dalban is.
A figyelem emeli a részletet közegéből:
- az ismerős arcát
- a nevet a listában
- vagy egy bizonyos hangszer által játszott dallamot
Ez a figyelem feladata:
- egy részlet kiemelése,
- élesebbé tétele
- és középpontba helyezése.
A hétköznapok során a figyelemről persze sok más dolog is eszünkbe juthat:
- Egy hangos csattanás felkelti a figyelmünket és odafordulunk.
- Egyszerre több dolgot igyekszünk csinálni,
- vagy éppen elmélyült munkát szeretnénk végezni egy olyan irodában, ahol mindenki duruzsol.
Pszichológiai értelemben a figyelem egy összefoglaló fogalom:
- egyrészről egy szelektív folyamat,
- másrészről erőfeszítési folyamat,
- harmadrészben pedig egy éber állapotot fenntartó folyamat.
Menjünk kicsit mélyebbre.
Szelektív folyamat
A figyelem egy szelektív folyamat: bizonyos információt tudatosan észlelünk és kiemelünk; vagy ahogy Willam James mondta: „Mindenki tudja, mi a figyelem. Az, ahogy az egyidejűleg lehetséges tárgyak és gondolatmenetek közül az elme az egyiket tisztán és élénken birtokba veszi.”
Ez a szelektív jelleg növeli a tevékenységek hatékonyságát: csak azzal foglalkozunk, ami az adott pillanatban szükséges. és kizárunk mindent, ami az adott pillanatban végzett feladathoz nem szükséges.
Tulajdonképpen a zseblámpa fényének irányításának képessége.
Erőfeszítési folyamat
Bizonyos tevékenységeket automatikusan tudunk végezni, nincs szükség erőfeszítésre.
Azonban rengeteg olyan tevékenység van, amelyek nagy figyelmi erőfeszítést, odafordulást igényelnek, ezeket kontrollált cselekvéseknek nevezzük.
Ilyenkor egyben arról is döntünk, hogy a rendelkezésünkre álló kognitív kapacitást / mentális feldolgozási erőforrásokat hogyan osztjuk el, mire fordítjuk.
Éber állapotot fenntartó folyamat
Az erőfeszítéssel fenntartott éberség teszi lehetővé, hogy az információkat hatékonyan befogadjuk.
Ezt az éberséget azonban korlátozott ideig tudjuk fenntartani, tekintettel a rendelkezésre álló energia végességére.
Összefoglalva tehát: a figyelem olyan tudatos szelektáló tevékenység:
- amely akarati erőfeszítést igényel,
- jellemzően egyéb kognitív funkciók kezdete,
- és minden emberi tevékenység szükséges előfeltétele.
Így figyelemre van szükségünk akkor, amikor környezetünket szeretnénk megérteni, felfogni, vagy épp egy bejegyzést olvasunk a figyelemről.
De ugyanígy a figyelemre van szükség a gondolkodáshoz, a problémamegoldáshoz, a tanuláshoz vagy különböző jártasságok elsajátításához is.
Először oda kell figyelnünk a feladatra, mielőtt elkezdenénk annak feldolgozását és megértését.
A figyelem, a tudatunk egy meghatározott tárgyra vagy jelenségre történő irányultsága, irányítása és annak koncentráltsága.
Egy újabb definícióval lettél gazdagabb.
Mire világítunk a zseblámpával?
A figyelemnek többféle típusa van, melyek között napközben az adott szituációnak megfelelően váltunk.
Ez persze sok mindentől függ.
Az adott feladat a teljes osztatlan figyelmünket igényli-e, vagy egy valamire kell koncentrálnom, miközben körülöttem más dolgok is történnek?
Esetleg egyszerre kettő, vagy több dolgot kellett csinálnom?
A figyelem egy lehetséges csoportosítása a szándék vagy tudatosság szempontjából lehetséges. Ilyen értelemben beszélhetünk:
- szándékos vagy akaratlagos figyelemről;
- spontán, azaz akaratlan figyelemről;
- és automatikus figyelemről.
Nézzük a részleteket.
Szándékos figyelem
Szándékos figyelemről akkor beszélhetünk, ha a figyelem mobilizálásához, aktiválásához mentális erőfeszítés szükséges.
Erővel kell tartanom a zseblámpát.
Így tudjuk a beérkező információkat tudatosan feldolgozni, másképpen szólva mi irányítjuk és szabályozzuk a feldolgozáshoz szükséges folyamatokat.
De persze vannak olyan ingerek is, amikre önkéntelenül és erőfeszítés nélkül irányítjuk a figyelmünket. (Ezt nevezzük spontán vagy akaratlan figyelemnek).
A szándékos figyelmet történelmi szempontból a (szellemi) munka hozta létre: minden fontosabb tevékenységhez, így a produktivitás csúcsát jelentő elmélyült munkához is szándékos figyelemre van szükség.
Ebben az esetben a figyelmi tevékenység, a figyelem irányítása, az összpontosítás tudatos, és ami fontos, tudatosan tervezett. A szándékos figyelem mentális erőfeszítést igényel, ami a motivációból és elkötelezettségből táplálkozik.
A szándékos figyelem kontrollját vagy irányítását a tervszerűség segíti.
Magyarán eltervezem, hogy mire fordítom a figyelmemet. Ilyenkor teljes figyelmünket a zavaró tényezők kizárásával egy szűk tartománynak, azaz az adott feladatnak szenteljük. És ez az a képesség, aminek óriási jelentősége van a produktivitás szempontjából, a figyelem irányításának és fenntartásának a képessége.
Produktivitásunkat azonban nem csak az akaratlagos figyelem használatával vagy fejlesztésével növelhetjük, hanem a környezetünk kedvező befolyásolásával is. Például előre megtervezzük, hogy mire fordítjuk a figyelmünket.
Priorizáljuk azokat a feladatokat, amikkel foglalkozni akarunk, és ügyelünk arra, hogy energiánkat menedzseljük, hiszen véges mennyiségű mentális energia áll rendelkezésünkre, nap mint nap.
Spontán vagy akaratlan figyelem
Amikor lehetőségem van személyesen is megosztani másokkal a produktivitással kapcsolatos gondolataimat. Bevezetőnek mindig elsütök egy trükköt.
Lelassítom a beszédemet, megkérem őket, hogy hunyják le a szemüket és lazítsanak egy kicsit.
Nagyjából fél perc múlva akkorát csapok az asztalra, hogy az én kezem is belesajog. A többiek pedig riadtan kinyitják a szemüket és keresik, hogy mi történt. Semmi extra, mindösszesen annyi, hogy aktiváltam a spontán, vagy akaratlan figyelmüket, ami egy reflexfolyamat.
Kiválthatja egy újszerű vagy a szokásostól eltérő, jellemzően erősebb inger, különböző mozgások vagy hanghatások.
Ez a típusú figyelem szemben az akaratlagossal nem a munka miatt, hanem az emberi faj túlélése miatt volt létfontosságú. Amikor megrezzent a bokor, nem volt mindegy ugyanis, hogy a szél rázta meg, vagy egy hatalmas, éhes kardfogú tigris.
Ha őseink nem vették volna észre ezt a tigrist időben, akkor lehet, hogy most nem ülnénk itt.
Automatikus figyelem
A harmadik típusú figyelem az automatikus, ami valahol az előző kettőnek a hibridje.
Automatikus figyelemről akkor beszélünk, amikor figyelmünket megosztjuk és párhuzamosan több dologra figyelünk.
Az ilyen jellegű tevékenységek nem igényelnek erőfeszítést és tudatosságot, azonban gyakorlás során alakulnak ki.
Mivel kell megbírkóznom?
A figyelmi képességek kategorizálásnak van egy másik módja is.
Mégpedig aszerint, hogy milyen körülményekkel kell megbirkóznia a tudatnak.
Így beszélhetünk:
- összpontosításról,
- kitartó figyelemről,
- szelektív figyelemről,
- váltakozó figyelemről,
- és megosztott figyelemről.
Ez a sorrend az egyes üzemmódok komplexitását, azaz az erőforrás-, energiaigényét is tükrözi.
Összpontosítás
A figyelem fókusza kizárólag egy specifikus eseményre; látott, hallott vagy tapintás által érzett ingerre irányul.
Egy valamire figyelünk; kizárva mindent, ami lényegtelen és főként, ami a figyelmet elterelhetné.
- Az inger lehet vizuális, ilyenkor a szemen keresztül érzékelt információ kerül feldolgozásra, és minden más egyéb inger kizárásra kerül. Ilyen az, amikor valakit keresel a tömegben.
- A történhet hallás útján is: ebben az esetben a füleden keresztül érkező információk kerülnek feldolgozásra. Gondolj csak arra, amikor megpróbálod kibányászni a hangosbemondó közleményeiből, hogy mikor indul a vonatod.
Kitartó figyelem
A kitartó figyelem, vagy éberség gyakorlatilag hosszú ideig fennálló, nagymértékű mentális erőfeszítést igénylő összpontosítás.
Ebben az esetben arról a képességről van szó, hogy egy folyamatos tevékenységre adott válaszunkat, vagy reakciónkat következetesen fenntartsuk.
Ilyen figyelemre van szükség például egy adott problémakör feltárásához, megértéséhez, tanulásához. Így az elmélyült munkához is ilyen típusú figyelemre van szükség.
Ellensége az idő: Az éberség az idő és a kognitív energia múlásával jelentősen csökken; ahogy a zseblámpa is lemerül idővel.
Csavar, hogy elvárásaink és érdeklődési körünk, tapasztalataink, motivációink jelentős befolyással vannak arra, hogy mikor fárad el.
Én például akár egy egész napra el tudok veszni egy feladatban, ha éppen nagyon érdekel.
Szelektív figyelem
Ezt a képességünket szinte minden nap használjuk: képesek vagyunk egyes hangokat elkülöníteni a zavaró tényezőktől.
Talán az ismerős, amikor egy buli kellős közepén, vagy az autóbuszon, utazás közben képes vagy egy valakire figyelni, aki nagy zajban próbál hozzád beszélni. Ezt a jelenséget hívják úgy, hogy a koktélparti jelenség.
Tehát a szelektív figyelem egy viselkedés vagy kognitív beállítódás – ha tudományosan szeretném mondani – fenntartásának képessége a figyelemért versengő, vagy a figyelmet elterelő ingerekkel szemben.
Magyarul szűrjük az ingereket, és a lényegteleneket figyelmen kívül hagyjuk.
Az az inger vagy információ, amire a figyelem irányul, hatékonyabban kerül feldolgozásra, mint a nem figyelt információ.
Váltakozó figyelem
Képzeld el a következőt: elkezdesz egy e-mailt írni, majd a telefonod csipog, hogy jött egy új SMS-ed, odafordulsz és elolvasod azt. Majd pedig visszatérsz az e-mailre.
Ez a figyelem változtatásának a képessége.
Azokban az esetekben használjuk ezt a képességet, amikor ugyanarra a kognitív erőforrásra van szükség, de mivel kétfelé nem tudjuk bontani, muszáj vagyunk megosztani a figyelmünket.
A figyelem ilyenkor is egy feladatra vonatkozik, azonban annak érdekében, hogy több feladatot hajtsunk végre, figyelmi erőforrásainkat az egyik feladatról a másikra irányítjuk, majd vissza.
Az agy ilyenkor mindig kontextust épít, ami energiaigényes feladat, és ez az, amit sokan multitaskingnak hisznek.
Nem az.
Ez kizárólag csak erőforrás, pocsékolás.
Megosztott figyelem
Ez a valódi multitasking.
Megosztott figyelemről akkor beszélünk, ha egyszerre kettő vagy több feladatra is oda tudsz figyelni: egyszerre több ingert tudsz befogadni.
Ilyen az, amikor például vezetés közben zenét hallgatsz, vagy amikor egy megbeszélésen e-mailt küldesz, bár ezutóbbit némileg illetlenségnek tartom.
Energiaigény szempontjából ez a legmegterhelőbb az emberi agy számára, ezért javasolt mértékkel használni.
A figyelem jellemzői
A figyelemnek rengeteg érdekes jellemzője van.
Beszélhetünk:
- összpontosultságról, avagy koncentráltságról;
- tartósságról, arról az időtartamról, amíg összpontosítjuk a figyelmünket;
- intenzitásról vagy erőforrás igényről;
- terjedelemről;
- a figyelem megosztottságáról
- és a figyelem átviteléről.
Összpontosultság
Az összpontosultság, avagy koncentráltság gyakorlatilag azt jelenti, hogy a figyelmünk egy bizonyos tárgyra vonatkozóan milyen mértékben irányul.
A szükséges erőfeszítés mértéke persze sok mindentől függhet.
- Függhet a rutintól, azaz mennyire vagyunk jártasak egy adott tevékenységben.
- Az erőfeszítés mértéke függhet a zajtól, magas zajszint mellett jobban oda kell figyelnünk, gondolj csak a MÁV hangosbemondóra, emiatt az információ feldolgozása is lassabb.
Az összpontosultság tartóssága azt mutatja meg, hogy mennyi ideig vagyunk képesek figyelmünket ráirányítani egy tárgyra, azaz milyen erős az elem a zseblámpában.
Számos tényező befolyásolhatja ezt:
- Mennyire monoton ingerre kell figyelnünk.
- Érdeklődésünk, éberségi állapotunk és feladat tudatunk is nagymértékben befolyásolja ezt az időtartamot.
- Az önkéntelen figyelmet kiváltó ingerek jelentősen csökkentik is.
Ha a figyelem lankad, az ember nem tudja a feladatát pontosan, az elvárt módon teljesíteni.
A figyelem hanyatlásának oka a fáradtság és a monotonitás.
A fáradtság hatására elkövetett leggyakoribb hibák közé tartozik
- a jelzések figyelmen kívül hagyása, a jelzések tartalmának helytelen értelmezése (például nem veszel észre egy táblát, vagy rosszul értelmezel egy táblát) és
- reakcióidő növekedése.
Tehát a figyelem ideje függhet az érdeklődéstől, a figyelem tárgyától, attól, hogy mennyire vagyunk pihentek és persze az életkortól is.
A figyelem intenzitása
A figyelem intenzitása alatt azt értjük, hogy a figyelemi erőforrások mekkora részét, mennyiségét kell egy ingerre, egy feladatra fordítani.
Mindenféle odafigyelés nélkül meg tudjuk oldani a problémát, vagy elmélyült munka, mély koncentráció szükséges. Ez az intenzitás két véglete.
A figyelem terjedelme megegyezik azoknak a környezeti hatásoknak a számával, amelyeket figyelmünk egyidejűleg képes megragadni, de ez most elég érdekesen hangzik. Hogy ez mit jelent? Repüljünk egy kicsit vissza az időben.
A figyelem terjedelmét egy William Stanley Jevons nevű tudósember már 1871-ben elkezdte vizsgálni.
A kísérlet keretében egy marék babot dobott a tálcára, és megpróbálta egyetlen pillantással megállapítani a babszemek számát. Ezt többször megismételte és minden alkalommal pontosan feljegyezte, hogy hány szemet vélt megpillantani a tálcán és hány szem volt ott valójában. Ha a babszemek száma 8-nál vagy 9-nél több volt, akkor hibázni kezdett.
Ebből a kísérletből arra lehet következtetni, hogy a figyelmünkkel egy adott pillanatban körülbelül 7 +/- 2 tárgyat tudunk befogni.
Ez az a szám, ami megegyezik a rövid idejű, vagy rövid távú memória kapacitásával.
A szám persze, függ a tárgyak ismeretétől, az egymás közti kapcsolatától, és persze életkoronként is változhat.
Felnőttek esetében ez 5-6 mondjuk úgy egység lehet, iskolás korban 3-4, kisgyermek korban pedig 2-3.
Ráadásul nagy egyéni különbségeket is mutat, de irányadónak helyes mindenképp ez a szám.
A figyelem megosztottsága
Ebben az esetben arról beszélünk, hogy egyszerre hány dologra tudunk párhuzamosan figyelni.
Fontos, hogy valójában egyidejűleg nem követhetünk figyelmünkkel két párhuzamos tevékenységet, csak abban az esetben, ha az egyik tevékenység automatikussá, azaz szokássá válik.
Ellenkező esetben figyelmünk ugrál egyik tevékenységről a másikra, jelentősen rontva figyelmi teljesítményünket.
Például a több tévécsatorna műsorának egyidejű követése is úgy lehetséges, ha már meglévő ismereteink segítségével kikövetkeztetjük a figyelmen kívül maradt részeket, ami jelentősen torzíthatja az észlelt információt.
A figyelem átvitele
Azt fejezi ki, hogy milyen gyorsan képes az elme a lekötött figyelmet az egyik dologról egy másikra irányítani.
A figyelem átvitele történhet szándékosan, tehát tudatosan fordítom oda a figyelmemet, vagy pedig spontán, akaratlanul.
Ez utóbbi fordul elő, ha valaki nagy robajjal feldönti a székét egy olvasóteremben. Ilyenkor mindenki átviszi a figyelmét az olvasott szövegről a zaj forrására, vagy ahogy egy korábbi példában mondtam, az asztalra csapás hangja mindenkit felébresztett és odafigyelt a hang forrására.
Az átvitel képességének hiánya esetén figyelemtapadásról beszélhetünk.
Érdekes, hogy figyelmünket sokkal nehezebben tudjuk, a minket nagyon érdeklő dolgokról más, kevésbé dolgokra átirányítani. Triviális, ugye?
Figyelmi stílusok terjedelem és irányultság szerint
Beszélhetünk még figyelmi stílusokról is.
Ilyen értelemben feloszthatjuk a figyelmet terjedelem szerint és irányultság szerint is.
- Terjedelem szerint megkülönböztethetünk széles vagy szűk koncentrációt, ami azt jelenti, hogy több ingert figyelünk egyszerre, vagy a többi kizárásával egyre koncentrálunk.
- Irányultság tekintetében szintén két kategóriát különböztethetünk meg, lehet belső irányultságú, (magunkra figyelünk), vagy külső környezetből fakadó.
Ezek alapján különböző figyelmi stílusok definiálhatóak, azonban fontos tudni, hogy mindannyiunkban dominál az egyik figyelmi stílus: a figyelem irányulásának számunkra természetesebb és szokásosabb módozata. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tudnánk megtanulni váltani a figyelmi stílusok között.
Ez a váltás azonban nem automatikus, ezért arra kell szoktatnunk magunkat, hogy arra fordítsuk figyelmünket, ami az adott pillanatban valóban számít.
Talán a vezetéshez lehet a legjobban hasonlítani. Figyelni kell az útra, a szembejövőkre, a táblákra, gyalogosokra, vagy épp az autó terjedelmére, hiszen parkolásnál érezni kell a kocsit.
Ahogy mondtam, négy különböző stílus definiálható, melyeket egy Niedefer nevű úriember fogalmazott meg ahhoz, hogy jobban megértse a sportolókat.
A széles fókuszú kifelé irányuló figyelem
Az első kategória a széles fókuszunk kifelé irányuló figyelem, nevezhetjük felmérésnek is.
A csapatsportok általában ezt a típusú figyelmet igénylik: több külső forrást kell egyszerre figyelni.
Vegyük például a focit, figyelni kell a labda helyzetét, a csapattársak mozgását, vagy épp az ellenfél taktikáját.
Gondoljunk erre, mint egy felmérésre: a széles kifelé irányuló figyelemmel felmérjük a környezetünket és annak változásait.
Maradjunk a sportnál. Ilyen figyelmi állapot a helyzetek előkészítésénél jellemző.
Például mikor egy teniszjátékos az adogatást megelőzően az alapvonalhoz lép, környezetéből begyűjti a feladat szempontjából fontos információkat, előkészíti a kívánt helyzetet.
Ez a figyelmi típus a modell szerint, optimális az ökölvívás, a birkózás vagy a vívás esetében is. Mivel ilyenkor az egyén képes gyorsan észlelni és értelmezni a környezetben zajló változásokat.
Széles fókuszú, befelé irányuló figyelem
Nevezhetjük elemzésnek is. E stílust használva saját testünket, eddigi tapasztalatainkat és jelen érzéseinket helyezzük figyelmünk központjába, magunkra figyelünk.
Például egy tornász a gyakorlat megkezdése előtt fejben átveszi a mozgások sorát, felidézi az edző tanácsait, a begyakorolt mozdulatokat: azaz összeállítja a feladat szempontjából fontos elemeket, múltbéli tapasztalatokat.
Ha a focira gondolunk, a tizenegyes rúgások esetében a focista a múltbéli tapasztalatai alapján dönt arról, hogy hova rúgja a labdát, a kapus pedig a rúgás hatására várhatóan abba az irányba fog mozdulni, amelyre korábbi tapasztalatai alapján kivédhető a labda.
Ez az optimális figyelmi típus a torna, a műugrás, a műkorcsolya, a távolugrás esetében.
Szűk fókusz befelé irányuló figyelem
Ilyenkor belső környezetünk egyetlen aspektusára összpontosítunk, ezt a figyelmet használjuk.
A futás esetében, például amikor a légzéstempóra figyelünk, kizárjuk az ellenfelek pozícióját, a fájdalmat vagy a holtpont tüneteit, magyarán monitorozzuk belső állapot.
Optimális figyelmi típus, az úszás, a futás esetében. és ami számunkra produktivitás szempontjából fontos, az összpontosított figyelmet igénylő intellektuális feladatoknál is.
Szűk fókuszú, kifelé irányuló figyelem
Ahelyett, hogy a környezetet széles körben vizsgálnánk, csak egy-két tényezőre összpontosítunk.
Például a focista tizenegyes rúgásnál a figyelmét csak a labdára és a kapura irányítja. Ez a fajta összpontosított figyelem a precizitást igénylő feladatok végrehajtásához szükséges. És hogy mire figyelünk oda? Különböző külső vagy belső faktoroktól.
Függ az inger intenzitásától, minél intenzívebb valami, annál valószínűbb, hogy odafigyelünk rá.
Függ a nagyságától, minél nagyobb az inger, annál nagyobb erőfeszítést igényel. Ilyen külső faktor lehet a mozgás. Egy mozgó tárgy figyelemfelkeltőbb, mint egy álló. Egy új vagy különös inger jobban lenyűgöz minket, mint egy megszokott. Ha egy új inger jelenik meg, változás történik, odafigyelünk rá.
A színek jobban vonzzák a figyelmet, mint a fekete-fehér kontraszt.
Minél kontrasztosabb, minél jobban kiemelkedik valami, annál figyelemfelkeltőbb.
A pozitív vagy negatív érzést kiváltó ingerek érdekesebbek, mint a neutrálisak, csakhogy a belső faktorokról is szót ejtsünk. Ezek jellemzően egyénfüggő, belülről jövő faktorok vagy tényezők. Ilyen tényező az érdeklődés. A minket érdeklő dolgokra könnyebben és jobban odafigyelünk.
Az erős érzelmeket kiváltó ingerre könnyebben odafigyelünk. Érdekesség, hogy a pozitívra könnyebben koncentrálunk, mint a negatívra.
Összefoglaló
Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzésem, remélem hasznos információkat hallottál, le tudtam kötni a figyelmedet, és reményeim szerint a jövőben jóval tudatosabb leszel a figyelmeddel kapcsolatban.
Ha egy valamit viszel magaddal, akkor a következő legyen az:
- Figyelmed véges erőforrás.
- Hanem akarod elpazarolni a fontos dolgokra kell irányítanod.
- Takarékoskodni kell vele a mentális energiáddal.
- A kapacitás megtartása és növelése érdekében ügyelni kell a mentális energiáid visszatöltésére is: magyarul pihenj.
