Az információs túlterhelés kapcsán a multitaskingról már megemlékeztem, de adta magát rögtön a következő téma, kérdés:
- Vajon mi kényszerít minket arra, hogy figyelmünket szétszórjuk mindenfelé?
- Mi az ami eltérít minket a számunkra fontos dolgoktól?
- Miért és hogyan váltunk gyakorlatilag függőjévé ezeknek a kütyüknek?
A válasz az, hogy nem a kütyük, hanem az információnak és annak azonnali elérhetőségének lettünk a függői.
Honnét ismerszik meg az információfüggőség?
Az információfüggőség jeleit a hétköznapokban sem nehéz felismerni. Csak próbáld ki, hogy heccből felteszed magadnak a következő kérdéseket:
- Az ágyam mellett van a telefonom?
- Sokszor már alig várom, hogy online lehessek?
- Felvidít, ha végre online lehetek?
- Reggel az első dolgom, hogy ellenőrzöm az emaileket, a Facebookot?
- Gyakran ellenőrzöm az emailem és a Facebookot mielőtt valamihez nekilátok?
- Figyelmen kívül tudok hagyni egy villogó figyelmeztetést?
- Ha éppen szörfölök és valaki megkér valamire gyakran mondom, hogy mindjárt megyek csak még néhány perc?
- Volt már úgy, hogy egy sima keresésből félórás netezés let?
- Csúsztam-e már bármivel, mert folyton az üzeneteimet ellenőriztem?
- Szoktam ferdíteni arról, hogy mennyit vagyok online?
- Elkezdek szorongani, ha néhány percnél tovább vagy offline?
- Szokott-e problémát okozni, hogy elmenjek edzeni, sétálni vagy úgy együtt lenni emberekkel, hogy offline vagyok?
- Bárki az életemből megjegyezte már, hogy túl sokat lógok a neten?
- Vajon egy teljes napot el tudnék úgy tölteni, hogy offline vagyok?
Nos, ha sikerült pár kérdésre igennel válaszolnod, akkor jó eséllyel Te is találkoztál már az információfüggőség jelenségével.
Nyugi, nincs is ezzel semmi gond, hiszen mindenkire igaz, hogy mihamarabb, sürgősen szeretne értesülni a jövőjével kapcsolatos információkról: gondolj csak egy vizsga eredményére.
Információs túlterhelés mellékhatása: Információfüggőség
Ahogy felgyorsult az internet, úgy kezdték el egyre inkább kutatni az internethasználat hatásait az emberi elmére, szervezetre gyakorolt hatását. Így mára jelentős mennyiségű kutatás támasztja alá, hogy az információfüggőség valós és létező jelenség. Ahogy egyre nagyobb felületen, egyre nagyobb mennyiségben és egy gyorsabban férhetünk hozzá az információhoz, úgy fokozódik bennünk a vágy, hogy fogyasszuk is azt. Ennek a viselkedésmódnak az eredménye az úgynevezett inbox függőség, az állandó telefon nézegetés és a folyamatos Facebook olvasás.
Az idő előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá és tudományosan is igazolttá vált: E tevékenységek esetében a szervezet kémiai válasza megegyezik a függőség kapcsán felmerültekkel.
Az az kijelenthető, hogy ha nem figyelsz oda, ez a folyamatos ellenőrzése könnyen függővé tehet, ráadásul még az egész napodat is elszúrhatod azzal, ha nem a fontos feladatokkal foglalkozol.
Hogy alakul ki az információfüggőség?
A függőség kialakulásér két, egymást kiegészítő rendszer együttes működése felelős:
- a dopamin rendszer, ami a vágyért, a motivációért, és mellesleg a következőkért felelős:
- mozgás koordináció,
- jutalom-érzés és predikció,
- függőség kialakulása,
- munkamemória,
- végrehajtó funkciók.
- és az opioid rendszer, ami a jutalmazásért felelős.
A dopamin (vágykeltő) rendszer azért felel, hogy motiváltak, a opioid (jutalmazó) rendszer pedig azért, hogy elégedettek legyünk és egy kicsit megpihenjünk, leálljunk.
A hétköznapi működés során a dopamin akkor szabadul fel, ha valamilyen pozitív hatás éri az embert, vagy egy jelző inger éri a szervezetet: az ember ekkor valamilyen jutalomra számít, vágyik. Ez a jutalmazási mechanizmus vélhetően azért alakult ki, hogy az ember új viselkedésformákat alakíthasson ki a túlélés érdekében.
Hogy néz ki ez az információs túlterhelés, információfüggőség esetében?
Tudomány jelen állása szerint függés kialakulása egyfajta tanulási folyamat eredményeként fogható fel és a dopamin az a vegyület, ami felkelti a vágyat, hogy az új információ keressünk, azaz a dopamin tesz minket kíváncsivá.
Ahogy fentebb is utaltam már rá a mi is esetünkben, vagy ha úgy tetszik pszichológiailag, a legérdekesebb hatása a vágyakozás és jutalmazás esetében van.
Miért vágyunk az információra állandóan?
Szerintem könnyen belátható, hogy az időben rendelkezésre álló információ leginkább evolúciós, de egyéb tekintetben is létfontosságú lehet, ezért is alakult ki, ez a rendszer úgy, ahogy. Gondolj csak bele a következőbe: Ha az éhes ősember már rendelkezik a táplálék helyére vonatkozó releváns, jó információval, már nem kell megkeresnie azt, tudja, hogy nem hal éhen. Ezen információ birtokában könnyebben tud megfelelő döntéseket hozni a továbbiakat illetően, így ezáltal nagyobb befolyással lehet környezetére, tehát növekednek túlélési esélyei.
A fenti példában az inger éhség, a válaszreakció pedig az, hogy elkezdődik a táplálék keresése, a jutalom, pedig az étel elfogyasztása utáni jól lakottság érzés.
Mivel a dopamin (vágyakozási) rendszer jóval erősebb, mint az opioid (jutalmazási) rendszer előfordulhat az is, hogy ez a keresés nem áll le. Ennek eredménye az, hogy végtelen ciklus alakul, a folyamatos keresés, ha úgy tetszik folyamatos fogyasztás. Információfogyasztás.
Az internet, a Facebook, a Viber és társaik tökéletesen alkalmas arra, hogy információ igényünket azonnal kielégítsük:
- Azonnal beszélni akarsz valakivel? Felhívod telefonon vagy szöveges üzenetet küldesz neki.
- Kíváncsi vagy valamire? Telefon elő, mehet is a Google.
Jön az érzés, “ezt azonnal meg kell tudnom”, cselekszel és rögtön jön is a jutalom, az információ. Ezzel a lendülettel már bele is kerülhetsz a fentebb említett körforgásba.
Pontosan ennek a jutalmazási körnek köszönhetően válik egyre nehezebbé, hogy ne tekints rá 2 percenként a telefonodra.
Miért van ez így? A vágyakozás fontosabb, mint a jutalom.
Tán már utaltam rá, de különböző kutatások már rámutattak arra, hogy agyunk jóval nagyobb aktivitást mutat, akkor amikor sóvárgunk, várakozunk, vágyunk valamire, mint amikor a jutalmazásra kerül sor. Ez a fentiekhez hasonlóan szintén kihat viselkedésünkre.
Elég szemléletes példa erre, az a kísérlet, melynek során kiválasztott patkányok dopamin neuronjait kiiktatták. Az akció után az állatok még tudtak járni, rágni és nyelni is ugyan, de motiváció (éhségérzet) híján éhen haltak, pedig a táplálék ott volt mellettük .
Ennyi.
A bizonytalanság a kulcs?
A dopamin termelésnek jó nagy lökést tud adni még maga a bizonytalanság is érzete is.
Elég, ha felugrik egy Facebook vagy email értesítő, esetleg telefonod elkezd pittyegni: már tudod hogy történt valami, de hogy pontosan mi, azt már nem. Bizony izgalmas kérdés, hogy vajon ki és mit írt?
Ha meglátod a villogó jelzést, ha megszólal a hang, ó mily csodás.
A már emlegetett dopamin rendszer különösen érzékeny ezekre a jelekre és épp ezért, ha valami olyasmi történik ami előrejelzi, hogy valami történni fog, akkor ez a jel be is indítja a termelést, és magát a jutalmazási kört. Emlékszel Pavlov kutyájára?
Elszomorító tény szerintem, hogy pont ugyanez a mechanizmus működik a játéktermek és játékgépek esetében is: a válasz, a jutalom egy előre nem megjósolható számú próbálkozás után érkezik, ami magas arányú próbálkozáshoz vezet. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy egyre gyakrabban nézed a telefonod, hátha jött üzenet.
A függőség kialakulását még tovább hajtják az egyre inkább terjedő rövid üzenetek is: Mivel az információ mennyisége nem kielégítő (SMS esetében például 160 karakter), ezért további információra van szükségünk, így még inkább beindul a dopamin termelés.
Érdekes tény az is, hogy a dopamin alapú rendszer nem tud megálljt parancsolni, nincs beépített automata lekapcsolója: pontosan ez az oka, hogy folyamatosan tovább keresünk, bár már rég megtaláltuk az eredeti kérdésre a választ. A leállítás elvileg a korábban említett jutalmazási rendszer feladata lenne.
Tudtad, hogy az információ hamarabb történő megismerése egyébként semmilyen hatással nincs az adott esemény, végső kimenetelére?
Mi az információfüggőség ára?
Fentiekben bemutatott állandó stimuláció teljesen ki tudja meríteni az elmét és a szervezetet egyaránt, ezáltal stresszt okoz, ami viszont a döntéshozatalra és más egyéb fontosabb szellemi tevékenységekre van negatív hatással.
A dopamin nem mellesleg emeli a pulzust és a vérnyomást. Ó, jaj! Szoktál rendszeresen energiaitalt inni? Na az is megemeli mindkettőt.
No, nem vagyok én semmi, különösen nem a technológia ellenzője. Szeretem a kütyüket, szeretek ilyen-olyan dolgokat kitalálni, beállítani és élvezni előnyöket.
Azt viszont nem tartom egészségesnek, hogy ezek az eszközök határozzák meg, hogy mivel foglalkozom. Ezt inkább hadd döntsem el én.
Ezért inkább hangosan és lassan írom le: Mi használjuk az eszközt, ne pedig az minket.
Használd inkább Te is tudatosan az eszközeid, fogyassz releváns információt és ne légy információfüggő.
