Sokan hallották már az egyszerűnek tűnő életvezetési tanácsot: „Csak kövesd a szenvedélyed, és boldog leszel a munkádban!” Elsőre ez vonzónak és ösztönzőnek hangzik, de ha mélyebben megnézzük, a valóság sokkal bonyolultabb. Ez a tanács gyakran félrevezető, és nem segít abban, hogy valóban tartalmas, kielégítő hivatást építsünk. A modern munkaerőpiacon nem az számít elsősorban, hogy valaki már 22 évesen pontosan tudja, mivel szeretne foglalkozni egész életében, hanem az, hogy hogyan válik értékessé mások számára, és hogyan használja fel ezt a tudást arra, hogy kialakítsa a saját ideális életformáját.
A probléma egyik gyökere az, hogy a legtöbb fiatalnak – sőt, felnőttnek is – nincs egyértelműen meghatározott szenvedélye. Ha azt mondjuk egy frissdiplomásnak, hogy „csak kövesd a szenvedélyed”, jó eséllyel zavarba jön, mert nem tudja, mit is jelent ez pontosan. A szenvedélyek nem mindig adottak, sokszor csak később alakulnak ki – gyakran egy adott munka során, nem pedig előtte. Emellett nincs erős tudományos bizonyíték arra, hogy a meglévő érdeklődési körre alapozott munkaválasztás automatikusan boldogságot eredményezne. A munka élvezete sokkal inkább a fejlődési lehetőségeken, a függetlenségen, az elismerésen és a hatáson múlik, mint azon, hogy a feladataink kapcsolódnak-e egy korábban megfogalmazott hobbinkhoz.
Gyakori példák mutatják, hogy ez az elmélet a gyakorlatban sokszor kudarcot vall. Az a pék, aki korábban örömmel sütött otthon süteményeket, lehet, hogy utálni kezdi a mesterséget, miután hajnali négykor kell kelnie minden nap, hogy megnyissa a pékséget. Az amatőr fotós, aki imádta megörökíteni a természetet, frusztrálttá válik, amikor hetente hat esküvőt kell végigfényképeznie. Amikor egy hobbit kötelező feladattá teszünk, könnyen elveszhet a lelkesedés – mert az élvezet már nem szabadon választott, hanem kényszerű kötelesség lesz.
A szenvedély nem előfeltétel, hanem következmény lehet
Valójában, ha megvizsgáljuk azoknak az életútját, akik valóban szeretik a munkájukat, ritkán látunk egy előre kijelölt szenvedélyt, amit ők vakon követtek. Sokkal inkább azt tapasztaljuk, hogy ezek az emberek útközben váltak szenvedélyessé a munkájuk iránt, miközben egyre ügyesebbek lettek abban, amit csináltak. A kívülről könnyűnek tűnő „csak kövesd a szenvedélyed” tanács gyakran csak egy leegyszerűsített utólagos magyarázat. A valóságban ezek az emberek célul tűzték ki, hogy megszeretik a munkájukat, és ezért tudatosan dolgoztak azon, hogy ezt elérjék.
Fontos megérteni: nem az a cél, hogy előre kitaláljuk, mire vagyunk „rádrótozva”, hanem az, hogy elinduljunk egy irányba, megszerezzük az értékes képességeket, majd ezeket felhasználva alakítsuk a munkánkat olyan irányba, ami egyre inkább megfelel az elképzelt életvitelünknek. Az elv egyszerű, de nem könnyű: először jóvá kell válnod valamiben, utána pedig használd ezt az előnyt arra, hogy kialakítsd a neked való munkakörnyezetet.
A karrierépítés kulcsa: ritka és értékes készségek megszerzése
Az igazán jó munkák, amiket az emberek szeretnek, általában nem véletlenül jönnek szembe. Ezek a pozíciók gyakran tele vannak olyan jellemzőkkel, mint a szabadság, a kreativitás, az önálló döntéshozatal és a szakmai elismerés. Ezeket a munkahelyi tulajdonságokat nem adják csak úgy – ki kell érdemelni őket. És itt jön be a kulcsfogalom: a „career capital” (karriertőke), azaz az értékes tudás és tapasztalat, amit mások is nagyra tartanak.
Ez a karriertőke adja meg nekünk az alkupozíciót ahhoz, hogy beleszóljunk abba, mit dolgozunk, hogyan dolgozunk és kivel dolgozunk. Az emberek nem azért kapnak szabadságot és lehetőséget, mert azt szeretnék, hanem mert olyan tudással rendelkeznek, amit mások meg akarnak tartani. A világ nem azt nézi, mitől leszel boldog, hanem hogy mit tudsz nyújtani.
A sikeres karrier tehát nem egy varázslatos felismeréssel kezdődik, hanem azzal, hogy fejleszted a képességeidet, kitűnsz a tömegből, és folyamatosan tanulsz és fejlődsz. Minél ritkább és értékesebb tudásra teszel szert, annál nagyobb mozgástered lesz a munka világában. Ez a fejlődés pedig idővel szenvedélyt is hozhat magával – de nem előre, hanem utólag, tapasztalati alapon.
Az ideális életvitelből indulj ki, ne egy előre meghatározott szenvedélyből
Ahelyett, hogy azon törnénk a fejünket, „milyen munkát szeretnék csinálni egy életen át?”, sokkal hasznosabb megközelítés lehet az úgynevezett életvitel-központú karriertervezés (lifestyle-centric career planning). Ez azt jelenti, hogy előbb elképzeljük, milyen életformát szeretnénk – milyen legyen egy ideális hétköznapunk, hol éljünk, mennyit dolgozzunk, mivel töltsük a szabadidőnket, milyen emberekkel vegyük körbe magunkat. Ezek után azt vizsgáljuk meg, hogy milyen típusú munka és karrier segíthet elérni ezt az életet.
Fontos, hogy ez a jövőkép ne csak felszínes vágyakat tartalmazzon, hanem egy részletes, érzékletes elképzelés legyen. Képzeld el magad egy tipikus napon: hol vagy, mit csinálsz, milyen környezet vesz körül? Városi nyüzsgés vagy természetközeli nyugalom? Pörgős üzleti tárgyalások vagy elmélyült, önálló munka egy csendes helyen? Ezt a képet kell rögzíteni, és aztán visszafelé gondolkodni: hogyan juthatok el oda?
Ez az út azonban nem vezethető le azzal, hogy egy pályakezdő azt mondja a főnökének: „én nyugodt életet szeretnék sok szabadidővel, ezért csak heti három napot szeretnék dolgozni”. Ez nem működik – még nem. Ahhoz, hogy ilyen igényeinket érvényesíteni tudjuk, előbb nélkülözhetetlenné kell válnunk. Ha a munkaadó számára különösen értékes vagy, akkor van tárgyalási alapod. Ha viszont helyettesíthető vagy, nem tudod alakítani a feltételeket.
Ezért kulcsfontosságú, hogy előbb értékes tudást, tapasztalatot, kapcsolatokat építs, vagyis növeld a karriertőkédet, amit aztán arra használhatsz, hogy közelebb kerülj az elképzelt életformádhoz. Az ideális élet nem ajándék, hanem egy jól megtervezett pályán keresztül felépített eredmény.
A fejlődés tudatos gyakorlással történik – nem csak a munkában, az élet minden területén
A kérdés ezek után az: hogyan válhatsz jóvá valamiben? Hogyan szerezhetsz ritka és értékes készségeket? A válasz: tudatos gyakorlás (deliberate practice). Ez nem az, amikor csak rutinból csinálod a napi feladataidat. Tudatos gyakorlás az, amikor konkrétan meghatározod, melyik képességedet szeretnéd fejleszteni, és ehhez olyan feladatokat keresel, amelyek kimozdítanak a komfortzónádból.
Mint egy profi sportoló vagy sakkjátékos, aki célzottan edz, úgy kell neked is megközelítened a saját munkád. Folyamatosan az a kérdés: „miben válhatnék jobbá, ami a munkám szempontjából igazán számít?” Ez lehet kommunikáció, stratégiai gondolkodás, problémamegoldás, programozás, írás – a lényeg, hogy ne sodródj, hanem szisztematikusan építkezz.
Minél több értékes készséget fejlesztesz ki, annál több karriertőkét halmozol fel. Ez pedig hatalmat ad a kezedbe – azt a lehetőséget, hogy te alakítsd, mikor, hol, hogyan és kivel dolgozol. A siker és az elégedettség nem a megfelelő állás megtalálásával, hanem annak tudatos kialakításával jön el.
Az igazi karrierút nem mese, de működik
Bár nem olyan romantikus és varázslatos, mint a Disney-féle „ha megtalálod az igazi munkát, minden tökéletes lesz” történet, a valódi, működő karrierstratégia sokkal megbízhatóbb. Nem azt jelenti, hogy ne törődj azzal, mi érdekel. Természetesen olyan területet válassz, ami valamilyen szinten illik hozzád. De ne várd el, hogy az első pillanattól kezdve szenvedélyesen szeresd, amit csinálsz. Adj időt magadnak a fejlődésre!
Három kulcslépést érdemes követni:
- Ne görcsölj azon, mi a tökéletes munka – indulj el egy jó irányba, és kezdj el tanulni.
- Gyakorolj tudatosan – válj egyre jobbá olyan dolgokban, amik mások számára is értékesek.
- Használd fel a karriertőkédet arra, hogy egyre közelebb kerülj az általad elképzelt életformához.
Ha ezt a három lépést következetesen végigcsinálod öt éven át, jó eséllyel elégedett leszel a munkáddal. Ha tíz évig csinálod, valószínűleg szenvedéllyel fogod végezni.
Összefoglalás
A „kövesd a szenvedélyed” tanács jól hangzik, de nem ad valódi iránymutatást. Ahelyett, hogy egy megfoghatatlan érzést próbálnál követni, építs tudatosan ritka és értékes készségeket, amelyekkel formálhatod a munkádat. Tűzd ki célul az ideális életformát, amit szeretnél, és haladj afelé lépésről lépésre – nem hirtelen váltásokkal, hanem következetes fejlődéssel. Így érheted el, hogy ne csak egy munkád legyen, hanem egy olyan hivatásod, ami valóban illik hozzád.