Ha már produktivitás, akkor használjuk értelmesen az időt jeligére reggelente munkába menet szeretem előkeresni a tabletemet és felcsapni az éppen aktuális könyvet, amit olvasok.

Hisz ilyenkor van 15 percem olvasni és hasznosan tölthetem el ezt az időt. A problémám, hogy még a mai napig előfordul, hogy inkább böngészéssel telik a munkára vagy fejlődésre szánt idő. Egész egyszerűen, mert valami jelzés, emlékeztető, email vagy Facebook értesítés eltereli a figyelmemet arról, amivel eredetileg szerettem volna foglalkozni.

Hogy értsd mire is gondolok, inkább megkérdezlek:

Előfordult-e már veled, hogy rutinból elővetted a telefonod és teljesen random elkezdtél nyomogatni, böngészni?
Érezted-e már úgy, hogy végigpörögted az egész napot és semmit sem teljesítettél?
Volt már úgy, hogy el Facebook-oztál egy egész délelőttöt mire észbe kaptál, hogy már mehetsz is enni, miközben alig haladtál?

Ismerős valamelyik? Vagy több minden esetleg? Nekem mindegyik.

Az a fránya technológia!

Úgy sejtem, egyetérthetünk abban, hogy napjainkban jóval több eszköz, alkalmazás és weboldal vesz körül minket, verseng a figyelmünkért, mint 5-10-15-20 évvel ezelőtt. Fejlődésüknek és terjedésüknek semmi korlátja és ez így rendjén is van.

Félreértés ne essék, jó magam is lelkes felhasználója vagyok az újabb és újabb technológiai megoldásoknak. Sőt mindenkit arra biztatok, hogy használja is ki a technológia nyújtotta előnyöket. De tudatosan!

Ki irányítja figyelmem?

Pár évvel ezelőtt meghatározó volt az a momentum, amikor valóban tudatosult, hogy ezek az eszközök (okostelefon, tablet), információs csatornák és információs felületek (Facebook és az összes alkalmazás) tudtomon kívül milyen komoly befolyással bírnak a produktivitásomra.

Azaz mekkora hatással vannak arra a figyelemre, amivel megélem a hétköznapokat, arra aminek segítségével akár épp ezt a bejegyzést is írom.

Játszottam egy kicsit a gondolattal, érleltem azt és végül arra jutottam, tulajdonképpen nem csak a figyelmemre vannak hatással, hanem saját döntéseimre és végső soron akár szabad akaratomra is.

Hiszen jelentősen befolyásolják azt, hogy abból amit az adott napra terveztem, mit is sikerül megvalósítanom. Ráadásul rögtön két területen:

feleslegesen emészti ezáltal csökkenti az értelmes feladatokra fordítható kognitív kapacitásom;
nettó időrabló tevékenység.

Rá kellett ébrednem, hogy sajnos senki nem verte a fejembe, hogy ezek a dolgok nagyon hasznosak ugyan, de ha nem figyelek oda, egy idő után nem én fogom használni az eszközt, hanem épp fordítva.

Gondolj bele a következőkbe:

Felugrik az értesítő a telefonodon.
Ó, ha már felugrott az értesítő a friss Facebook üzenetről, akkor már el is kell olvasni az üzenetet.
Üzenet elolvasva. Egy kis görgetés lefelé hírfolyamon.
Hopp egy jó megosztás, irány a weboldalra elolvasni a cikket.
Ja, hogy a cikk végén van egy másik ajánlott cikk is, hát akkor azt is el kell olvasni.
Elfogyott az olvasnivaló az adott oldalon, sebaj vannak kedvenc hírportálok azokat is át kell futni. Nehogy lemaradj valamiről.
Ha már hírportálon is végigmentél, még akkor is ott az emailed, hátha jött valami. Semmi? Sebaj.
A Facebook-on csak jött valami értesítés vagy válasz azóta.
Semmi? Sebaj, megcsinálod azt ami, legelőször az eszedbe jut.
Inkább ránézel az emailemre hátha jött valami sürgős, amit el kell intézni.
Na végre valami érkezett, egy új email, egy új sürgős feladat.
Végre megnyugodhatsz: egy újabb falat az információéhséged csillapításához.
Ezt még gyorsan megcsinálod.

Veled is előfordult már hasonló?

Érdekes kérdésnek tűnt és úgy gondoltam érdemes lehet mélyebbre ásni.

Észre sem vesszük és már az életünk része a figyelmünket irányító technológia.

Vajon miért?

A kérdésre van egy nagyon egyszerű válasz: az általunk használt eszközöket arra tervezték, hogy lekössék figyelmünket. Nir Eyal, a téma egyik guruja és egyben a Hooked című könyv szerzője, az alábbi TED előadásban osztja meg, hogy miért szokunk hozzá olyan könnyen egyes dolgokhoz. Ha kíváncsi vagy a könyv rövid angol nyelvű összefoglalójára lejjebb megtekintheted az ominózus videót.

Akarom én ezt?

Egy idő után adta magát a következő kérdés:

Tényleg azt akarom, hogy egy telefon, egy alkalmazás vagy egy weboldal irányítsa a figyelmemet?

Nyilván nem.

Ez volt az a pont, amikor tudatosult, hogy saját eszközeim és információéhségem irányítják a figyelmem, terelik el azt a fontos dolgokról úgy, hogy szinte észre sem veszem.

Hogyan is működik?

Azt értem, hogy gőzhajó, de mi hajtja? Honnan ismerem fel ezeket a manipulációkat?

Az egyik legjobb választ szerint Tristan Harris a Google korábbi alkalmazottja tudja adni. Ki ő? Design ethicist és product philosopher jelentsen is bármit.

Az alábbi TED előadásban ő ismerteti azokat a trükköket, amiket a tech cégek alkalmaznak azért, hogy megkaparintsák figyelmünk lehető legnagyobb szeletét.

Így már mindent értek, jöhet a következő lépés.

Az irányítás visszavétele

Ez után nem volt nehéz meghozni a döntést: Változtatok.

Eltelt pár év és a döntésnek, valamint az odafigyelésnek köszönhetően ma már tudatosan figyelem, hogy éppen mivel foglalkozom és többnyire észreveszem, ha valami felesleges dolog elterelné a figyelmemet arról, amit reggel megterveztem.

Nyugodt szívvel állíthatom, hogy a fenti döntés meghozta a várt változást: a nap végén eredményesnek érzem magam.

Pont úgy, ahogy most is, mert sikerült befejeznem ezt a bejegyzést.

Legközelebb, ha esetleg rutinból előrántod a telefonod, felugrasz a Facebook-ra, belépsz a Gmail-be megnézni, hogy mi újság; jusson eszedbe a következő kérdés:

Hozzátesz-e ez bármit ahhoz, hogy ma eredményesnek érezzem a napomat, előrébb visz ez bármiben?

Erősen javaslom még, hogy halkítsd le a telefonod és kapcsolj ki minden olyan értesítést, amire biztosan nincs szükséged.

Egy kis csemege a végére

Ebben a videóban Tristan Harris tervező elgondolkoztató új technikai ötleteket ajánl tartalmas kapcsolódásokhoz. Felteszi a kérdést: Milyen az a technológia, amit mélyebb emberi értékekre terveznek?