Ez a bejegyzés az egyik “kedvenc” produktivitás gyilkos jelenségemmel fog foglalkozni, melyet úgy hívnak, hogy “a tudás átka“.
No, ne gondolj semmilyen vudu vagy Harry Potter-es varázslásra. A tudás átka esetében inkább egy gondolkodásbéli elfogultságról, tudományosabban kognitív torzításról (cognitive bias) van szó.
Tegyük helyre gyorsan ezt is. A kognitív torzítás nem más, mint egy szisztematikus eltérés a normáktól vagy az ésszerű dolgoktól. Jó mi?
Erre lehet példa az, hogy egyes embereket, azok reakcióját vagy egyes szituációkat nem logikusan ítélsz meg, vagy vonsz le rájuk vonatkozóan következtetéseket.
A kognitív torzítás által egy teljesen szubjektív valóságot hozol létre magadban és aszerint cselekszel, ami ahhoz vezethet, hogy
- tévesen észlelsz dolgokat,
- pontatlanul ítélsz meg dolgokat,
- illogikusan értelmezel dolgokat.
A tudás átka esetében konkrétan arról van szó, hogy ha már valamit tudsz, ismersz, valamivel tisztában vagy; akkor szinte lehetetlen nehéz elképzelned vagy épp visszaemlékezned arra, hogy milyen is lehetett nem tudni azt.
Hiszen, hogyan is tudnál valamit elfelejteni, amit már tudsz?
Másképpen fogalmazva, a tudás átka az a jelenség, amikor képtelen vagy egy olyan ember szempontjából vizsgálni egy kérdést, egy feladatot, egy témát; akinek nincs meg az a kapcsolódó tudása, ami neked van meg van.
A tudás megátkozott és emiatt nehézséget okozhat elmagyarázni egy adott dolgot: nem emlékszel arra, hogy milyen kérdéseid voltak, akkor amikor Te sem értettél hozzá.
Így abba a hibába esel bele, hogy azt hiszed, hogy az ember értenek miközben fogalmuk sincs, arról amit beszélsz.
Leggyakrabban akkor találkozhatsz vele, amikor egy számodra még ismeretlen környezetbe, szituációba vagy kontextusba keveredsz és csak állsz értetlenül.
- Többször voltam ilyen szituban. Jellemzően akkor, amikor belecsöpptem egy-egy új projektbe vagy szervezetbe: csak úgy röpködtek a keresztnevek és történetek: a Béla ezt mondta, a Gizi megküldte a doksit már emailben, de Evetke még nem válaszolt rá. Én meg csak nézek, hogy ezek most kikről beszélnek?
- Ugyanebbe a kategóriába esnek még a szervezetre jellemző szavak, terminológia és HBR-ek (hárombetűs rövidítések).
Persze fordítva is igaz. Előbb-utóbb eljön az életünkben az pont, amikor a tudás és tapasztalat kontraproduktívvá válik. Többnyire kommunikáció és a tanulás terén:
- Néha annyira elmerülünk valamiben, hogy képtelenek vagyunk egy kívülálló fejével gondolkodni.
- Feltételezzük, hogy mindenkinek nyilvánvaló, hogy mit miért teszünk vagy mondunk; miközben sokuknak lövésük sincs róla.
A tudás átka – ez most átjött!
Korábbi munkahelyemen, a MiniCRM-nél egy számomra is meglepő feladatot kaptam: a frissen regisztrált felhasználóknak, úgynevezett onboarding workshopot kellett tartanom, amelynek két célja volt:
- ismertetni, hogy miért jó nekik a rendszer (egyébként szerintem tényleg sokat tud segíteni KKV-knak);
- átmenjen nekik, hogy milyen alapelvek mentén érdemes használni magát rendszer.
Látszólag egyszerűnek tűnt a feladat:
- én nagyjából tisztában vagyok az alapelvekkel – hiszen én is nap, mint nap alkalmazom őket;
- és az is triviális volt számomra, hogy miért jó egy ERP vagy CRM rendszer, lévén mérnök-informatikusként végeztem vállalati információs rendszerek szakirányon.
Sima ügynek gondoltam. Aha.
Feladatok helyes megfogalmazása, helyes leosztása
Amikor elérkeztem a feladatokhoz mint témakörhöz, játék gyanánt mindenféle hangsúlyozás nélkül elkopogtam vagy eltapsoltam egy ritmust, amiről azt kell tudni, hogy gyakorlatilag bármilyen blues dalnak lehet az alapja.
Ezután aljas módon megkérdeztem, hogy ki ismeri fel a dalt, aminek a ritmusát eltapsoltam?
Nyilván senki sem ismerte fel, mert bármelyik blues dalnak lehet az alapja. Amiből relatíve sok van. (Ezt azért a részvevőknek is elmondtam, nehogy már az elején elveszítsem a szimpátiájukat.)
Ezután jött két jól hangsúlyozott ti ti tá, szándékosan hajazva a Queen We Will Rock You című slágerére.
Ez már ment pöccre szinte mindenkinek!
A trükk ott volt, hogy a hangsúlyoknak és az elméjükben lévő asszociációknak köszönhetően rögtön felismerték a dalt, mert az már ott volt a fejükben. A hangsúly azon van, hogy ismerték, birtokában voltak a tudásnak.
Az agyuk meg egész egyszerűen a hallottakat kiegészítette a fejükben lévő tudással és már vágták is rá: az az angol rockos, Queen, We Will Rock You.
Nem kell ide Uri Geller. Nekem is megy a gondolatátvitel: Én a We Will Rock You-ra gondoltam, ők meg azt a dalt ismerték fel. Mindkettőnk fejében ugyanaz volt a kontextus – a tudás, a háttértartalom. Zseniális!
Ekkor jött is a mantrám:
- Ha feladatokat írsz fel és delegálsz, úgy fogalmazd meg őket, hogy Te is és munkatársad is ugyanazt értse alatta! Még nem tudja olvasni a gondolataid.
- Úgy fogalmazd meg, hogy egy hét múlva még mindig ugyanazt értsétek az adott feladat alatt!
- Mindketten tudjátok, hogy mikor van kész!
- Ha nem akarod, hogy halogasson, akkor próbáld meg úgy megfogalmazni a feladatot, hogy egy ültő helyében meg tudja csinálni.
Ha ez meg van, akkor egy nagyjából jól megfogalmazott feladatról van szó. De később még visszatérek erre.
Az egész ötletet loptam!
Bevallom, a fenti játék ötletét konkrétan Elizabeth Newtontól nyúltam.
Erre való az internet, nem?
A hölgyemény 1990-ben a Stanford egyetemen egy roppant érdekes kísérletbe vágott bele, melyben két csoportra osztotta az embereket:
- „kopogókra“
- és „hallgatókra“.
A “kopogónak” feladata az volt, hogy mindenki által ismert dalok ritmusát kopogják le egy asztalon (pl: Boldog születésnapot), miközben a “hallgatónak” pedig ki kellett kitalálnia, hogy melyik dalról is van szó.
A feladat előtt megkérdezték a “kopogókat”, hogy szerintük milyen arányban fogják a “hallgatók” eltalálni a dalokat.
A “kopogók” 50%-ot tippeltek: a dalok felét ki fogják találni.
Ezzel szemben a valóság 2,5% volt.
Honnan jött ez a hatalmas különbség?
Onnan, hogy a kopogó kopogás közben képtelen volt arra, hogy elnémítsa magában dallamot, miközben a szerencsétlen hallgatók meg csak morze jeleket hallottak. Belátható, hogy így azért elég nehéz kitalálni, hogy valójában milyen dalról is van szó.
A legérdekesebb dolog az egész kísérletben a kopogók hozzáállása volt.
Olyan magas elvárásokat (50%-os találati arány) támasztottak a hallgatók felé, hogy amikor azok nem találták ki a dalt, akkor azt mondták, hogy igazából nem ők (kopogók) a hibásak, hanem a hallgatók a hülyék. Valahogy így:
- Amikor a kopogó át akarja adni az üzenetet (dal), akkor teljesen biztos abban, hogy a hallgató meg is fogja érteni.
- Hallgató nem találja ki a dalt.
- A kopogó levonja a negatív következtetést: Ez hülye!
Ismerős?
Ékes példa arra, hogy a megszerzett tudástól képtelenek vagyunk magunkat függetleníteni.
Amikor saját tudásod átkától szenvedsz, akkor olyan vagy mint a kopogók: attól, hogy Te ismered annak dalnak a dallamát, amit kopogsz, attól még hibásan feltételezed azt, hogy a másik is ismeri.
Amikor magyarázol sose feltételezd, hogy a partnered birtokolja azt a tudást, amit te és megérti azt, amit mondani szeretnél. Ellenkező esetben hibás következtetés vonhatsz le: Mit nem lehet ezen érteni? Ez tiszta hülye!
Ha már könyvek
A tudás átka, mint fogalom vélhetően a Chip Heath és Dan Heath által írt Megragad! – Hogyan vigyük sikerre gondolatainkat? (Made To Stick) című könyvnek köszönhetően kapott nagyobb reflektorfényt.
Ebben a könyvben a szerzők elég jól elmagyarázzák, hogy mi pontosan mi köze van a tudás átkának az ötletekhez és azok terjedéséhez.
A következő gondolatokat egy Guy Kawasakival készült interjúból emeltem ki, szabadfogású fordítással; az interjút a könyv szerzői készítették:
- Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy egy kiváló ötlet elég; a kommunikáció magától fog menni. Tagadjuk tényt, hogy a saját gondolataink átadása másoknak mennyire nehéz feladat.
- A tudás birtokában nehéz elképzelni azt, hogy milyen nem tudni az adott dolgot, ennek eredményeképpen borzasztóan kommunikálunk. Vegyünk például egy ügyvédet, aki nem tud egy épkézláb egyszerű választ adni az általunk feltett jogi kérdésre. Az ismeretei a szaktudása egész egyszerűen megakadályozza abban, hogy az egyszeri halandó polgár nyelvét beszélje. Olyan elvont dolgokat, amiket képtelenek vagyunk követni. A poén, hogy saját szakterületünkön (vagy munkahelyi szerepünkben) mindannyian ügyvédek vagyunk.
- A tudás átkának kegyetlensége, hogy minél jobbak vagyunk új ötletek generálásában a saját szakterületünkön, annál nehezebb érthetően elmagyarázni kívülállók számára azokat. Ezért átok a megszerzett tudás.
- John Fitzgerald Kennedy elegánsan kerülte meg az átkot egy híres beszédében: “Úgy döntöttünk, hogy még ebben az évtizedben eljuttatunk egy embert a Holdra“. Ha egy mai CEO lenni, akkor kábé így hangzana ugyanez a mondat: “Küldetésünk, hogy az űripar nemzetközi vezetői legyünk, erőforrásainkat technológai innovációkra fordítása által hidat építsünk az emberiség jövője felé.”
Tedd el és emészd ezeket a gondolatokat, egy kicsit!
Ha érdekel röviden a könyv, akkor a cikk aljában beillesztettem néhány videó összefoglalót.
A tudás átka – mintha barkóbáznál!
A gyakorlati szemléltetés kedvéért egy olyan játékra invitállak, amit már biztos Te is játszottál. Ez pedig a barkóba: a játék amelynek során egy (vagy több) játékosnak eldöntendő kérdéseket feltéve kell rájönni egy szóra vagy kifejezésre, amit egy (vagy több) másik játékos gondolt.
Játszunk egyet:
- Te: Tárgy?
- Én: Igen.
- Te: Hétköznapi eszköz?
- Én: Nem.
- Te: Alkalmanként használják?
- Én: Igen.
- Te: Szórakoztatásra?
- Én: Igen.
- Te: Van köze a zenéhez?
- Én: Igen?
- Te: Ez egy hangszer?
- Én: Igen.
- Te: Ez egy húros hangszer?
- Én: Igen.
- Te: 6 húr van rajta?
- Én: Igen.
- Te: Akkor ez egy gitár! (És most örülsz, mert azt hitted, hogy kitaláltad!)
- Én: Ez részben igaz is, de sajnos nem tudom elfogadni, mert én egy balkezes Gibson Les Paul Standard 1959 eredeti specifikáció alapján újragyártott gitárra gondoltam.
Mielőtt kiszaladnál bánatodban a világból, inkább nézzünk egy ábrát, ami szemlélteti, hogy mi is történt.
Az én fejemben egy szép színes, balkezes elektromos gitár, a tiedben pedig egy fekete-fehér jobbkezes fémhúros akusztikus volt.
- Elkezdtél kérdezni és én válaszoltam, aminek következtében elkezdett kialakulni benned a kép.
- Úgy gondoltad, hogy már tudod miről van szó, ezért rákérdeztél: Gitár?
- Mivel én az ábrán látható gitárra gondoltam ezért, ha pontosan elakartad volna találni, hogy mire gondoltam tovább kellett volna kérdezned. Itt a hézag.
Ahhoz, hogy eltaláld, hogy mire gondoltam pontosan még a következőkkel minimum tisztában kellett volna, hogy legyél.
- Nagyon szeretem a zenét.
- Amatőr szinten gitározom.
- Egy elektromos gitárra gondoltam.
- Egy Les Paul formájú elektromos gitárra gondoltam.
- A Gibson gyárt Les Paul formájú elektromos gitárt.
- A Gibson által gyártott Les Paulból van egy Standardnak nevezett típus.
- Balkezes vagyok.
- Ebből a gitárból létezik balkezes.
- Baromira szeretnék egy ilyet 🙂
Magyarul, ha valakivel kommunikálsz szinte biztos, hogy vagy neki, vagy neked lesz olyan tudás, információ a birtokában; ami a másiknak az adott döntés meghozatalához vagy az adott feladat megfelelő minőségben történő elvégzéséhez szükséges, de nem áll rendelkezésre.
A tudás hézag azt jelzi, ami kettőtök közti különbség, ezt a hézagot kell betömnöd.
Hogyan érint ez Téged a személyes produktivitásodban?
Sokféleképpen, de talán a legegyszerűbb, ha egy kicsit visszatérünk a kopogós játékhoz és a MiniCRM-es onboarding workshophoz.
Ott hagytam abba történetet, hogy az előadás elején megküldtem mindenkinek a pozitív energiát:
- Ha feladatokat írsz fel, úgy fogalmazd meg őket, hogy Te is és munkatársad is ugyanazt értse alatta!
- Úgy fogalmazd meg, hogy egy hét múlva még mindig ugyanazt értsétek az adott feladat alatt!
- Mindketten tudjátok, hogy mikor van kész!
Haladtam tovább a témákkal, azonban az előadás vége felé elérkeztünk még egy játékhoz, melyben arra kértem a résztvevőket, hogy írjanak fel egy-egy feladatot, amit mostanában meg kell oldani.
Miután mindenki leírta, megkértem, hogy olvassák fel szóról szóra leírtakat. Jöttek a klasszikusok:
- “bankba menni”,
- “kinyomtatni a megrendelőt”,
- “számlázni”.
Akkor és ott még pontosan tudták, hogy mire gondolnak – hiszen a sztori, a kontextus ott volt a fejükben. De vajon a munkatársaiknak is ezt jelentenék:
- Elmenni a Nyugati téri OTP bankba felrakni 1 000 000 Ft-ot a számlára, majd elutalni azt az XYZ Kft. részére.
- Kinyomtatni a ZYX Bt. által küldött megrendelőt, összeállítani kiküldendő csomagot, becsomagolás után pedig felcímezni a dobozt, hogy a futár el tudja vinni.
- Kiállítani a ZYX Bt. múlt pénteki (mert, hogy volt csütörtökön is) megrendelésére a számlát és megküldeni a ZYX Bt. utalásért felelős pénzügyi vezetőjének.
Ha a feladatot felíró résztveveő egy hét múlva ránéz arra, hogy “nyomtatni“, vajon tudja-e, hogy miről van szó? Mi a feladat? Mikor van kész?
- Azzal, hogy kinyomtatta a megrendelőt?
- Azzal, hogy összeállította a kiküldendő csomagot, amibe minden a megrendelőn szereplő tétel benne van?
- Azzal, hogy a doboz úgy fel van címezve, hogy futár el tudja vinni?
Tapasztalatom szerint rengeteg energia és idő megy el a produktivitás rovására, amiatt mert sokan a tudás átkától szenvednek: ők tudják, hogy mire gondolnak (vagy legalábbis van róla elképzelésük), de nem írják le megfelelő részletességgel, akkor amikor kéne – mert “nincs rá idő” és egyébként is “tudnia kellene”.
Produktivitás a munkahelyen
Amikor egy vezető vagy egy kolléga egy feladatot delegál, a delegálás pillanatában pontosan tudja, hogy mi a feladat, ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy amit elmondtak a feladatokkal kapcsolatban az egyértelmű. Azonban ez nagyon nem így van.
Talán neked is ismerős az alábbi ábra (az egyik kedvencem).
Nagyjából le is ír mindent.
A szellemi munkavégzés esetében a tevékenység lényeg, hogy a külvilágból érkező információkat észleljük, megszűrjük feldolgozzuk és döntéseket hozunk vagy valamilyen produktumot hozunk létre belőle.
De mi van, ha nem megfelelően adják át vagy nem áll rendelkezésre, vagy elfelejtjük a bementként szolgáló információkat.
Senkit nem megbántva, de a fizikai munka azért jóval konkrétabb: ha 10 méter hosszú, 1 méter széles és 1 méter mély gödröt kell ásni, az relatíve egyértelmű.
Azonban megírni egy ajánlatot, egy 50 oldalas megvalósíthatósági tanulmányt vagy egy projekttervet megálmodni nem olyan triviális.
Épp emiatt sok konfliktus jön elő két dolgozó vagy épp főnök és beosztott között a feladatok delegálására került sor. Vagy épp megrendelő és szállító között. Pedig ezt lehetne kezelni.
Akkor most hogyan legyek produktív?
Röviden? Tudatosan törekedj a tudás hézag csökkentésére!
Ha a következő gondolatok ismerősek, egy a Dolgozz okosan! Produktivitás klubban élőzött adásból, az biztos nem a véletlen műve.
Alakítsd ki a legteljesbb kontextust a másik fejében
Igyekezz minden olyan információt megadni, ami segítheti a másik felet abban, hogy kialakuljon benne egy színes, mozgó, 3D-s full HD film. Szinte lássa maga előtt, hogy miről beszélsz.
Ehhez először is fel kell mérned előzetesen, hogy mennyire ismerheti az adott témát: mindennap rajta pörög vagy csak most ült be a projektbe? Nem várhatod el mindenkitől, hogy teljesen képben legyen.
- Ha friss hús, akkor pár mondattal vezesd be, hogy miről is van szó tágabb értelemben. Fűzd bele a mondókádba, hogy miért kéred meg valamire vagy miért mondod neki azt amit – ez ad majd neki egy jelentést. Magyarul, meséld el a történetét az adott dolognak: így könnyebben megjegyzi, jobban látja a teljes képet és megérti a miért. Hidd el az 3-5 perc, akár órákat spórolhat meg később!
- Gondold át, hogy milyen hibákat követhet és arra is adj megoldást: “ügyelj arra, hogy”.
- Kérdezz vissza, hogy érthető-e, amit mondasz?
- Biztasd a kérdezésre!
- Mondasd vele vissza azt, amiről regéltél. Sőt mondja el, hogy most ezek alapján, hogyan csinálná.
Ne feledd a másik fél, nincs a birtokában annak tudásnak, aminek Te igen. A Te feladatod és felelősséged, hogy belegyömöszöld a fejébe!
Sajnos ezekről sok helyen elfeledkeznek. Sőt olyan kultúrát alakítanak ki, ahol valamit nem tudni vagy kérdezni a gyengeség jele. Pedig…
Na mindegy.
Miért kérdezed?
Szerencsére már rutinná vált (javaslom neked is, hogy alakítsd ki), hogy ha kérdeznek tőlem valamit, egyből visszakérdezek: Miért kérdezed?
Ezzel azt érem el, hogy mielőtt adnék egy valamilyen megoldást vagy választ, több információm lesz és jobban megértem a kérdés kontextusát és az esetleges motivációt. Ennek köszönhetően felesleges barkóbázás helyett, már konkrétabb válasszal tudok szolgálni.
Sőt, ha valamire megkérnek, feladatot osztanak rám vagy magyaráznak valamit, néha képes vagyok végletekig elmenni és addig kérdezgetni, amíg nem látom magam előtt, hogy szerintem pontosan mi is a feladat. (Te már tudod, hogy a másik ilyenkor azt gondolja, hogy én biztos hülye vagyok. Bár…)
Ezután, ha kell visszamondom, hogy szerintem mi a feladat vagy mit értettem meg. Ha még nagyjából egyet is értünk, na akkor járunk ott, hogy a végeredmény nagyjából az elvárt lesz.
Vigyázz: saját magadat is megszívathatod!
Bizony saját magaddal is kiszúrhatsz, ha tudás átkától szenvedsz. Ennek a legtipikusabb példája a feladatok fel (nem) írása:
Minek írjam fel? Úgy is emlékezni fogok rá!
Ezzel a klasszikussal már el is követted azt a hibát, hogy feltételezed azt, hogy emlékezni fogsz arra, ami éppen a fejedben van. Ez akár igaz is lehet azzal a kiegészítéssel, hogy “majd amikor eszembe jut vagy amikor hirtelen sürgőssé válik”.
Inkább írd fel a Todoist-be vagy a Trello-ba! Jobban jársz!
Mire is gondolt a költő?
A felírás már fél siker, de kérlek ne csak annyit írj fel, hogy csavar.
Inkább fogalmazd meg minél pontosabban a feladatot, mert semmi sem garantálja, hogy pontosan emlékezni fogsz egy hét múlva mire is gondoltál és ezt nem csak én mondom, hanem még sokan mások is.
Lépj hátra egyet!
Érdemes néha perspektívát is váltanod. Erre a legjobb példa – nálam biztosan – az a dokumentumok írása: nem elég Wordben megírni az okosságot és átnézni.
Szeretem néha kinyomtatni és átolvasni úgy is: mindig találok benne valami gyöngyszemet.
Sőt van néhány cimborám, akiknek sokszor előzetesen átküldöm ezeket a bejegyzéseket, mert mindig találnak valami fogást a tartalmon és néha a helyesírásban is. Egyszerűen képtelen vagyok elvonatkoztatni, ami le van írva, egyszerűen észre sem veszek bizonyos dolgokat, mert a fejemben helyesen van leírva.
- Tehát néha érdemes kiküldés előtt kinyomtatni az arra méltó dokumentumot és úgy átnézni.
- Vagy éppen megkérhetsz mást is, hogy fussa át. Több szem többet lát!
Gondolkodj úgy, mint egy kezdő!
Próbáld magad a másik fél helyébe (ez akár lehet a jövőbeni éned is) képzelni:
- Mennyire ismeri a témát?
- Milyen részletességgel kéne megismernie azt? (Nem biztos, hogy Háború és béke hosszúságú tartalmat kell átadnad ahhoz, hogy megértse a problémát.)
- Milyen szakkifejezéseket használjak? Melyek azok, amiket esetleg meg kell magyaráznom előtte?
- Milyen információkra van szüksége ahhoz, hogy elvégezze a feladatot?
- Mire lehet szüksége meg? (Eszköz, dokumentum, kontaktok, időpontok)
- Mi az ami megakadályozhatja, milyen aggályai lehetnek a feladat elvégzésben?
- Milyen hibákat követhet el? Ezeket, hogyan tudunk semlegesíteni?
Ahhoz, hogy a helyes információkat (vagy épp eszközöket stb.) megfelelő minőségben és mennyiségben tudd prezentálni fontos, hogy tudd például, hogy az adott illető:
- mennyire van tisztában például az Excel használatával,
- mennyire ismeri az adott ügyfelet, projektet, iparágat, terméket, akármit.
Csak vizuálisan!
Agyunk tömege testünk tömegének átlagosan 2 %-át teszik, ezzel szemben a napközbeni energia igénye a teljes energia szükségletünk 20%-a.
Így kijelenthető, hogy az agy a legenergiaigényesebb emberi szerv a tömegéhez viszonyítva.
Így nem csoda, hogy az agy energiát akar spórolni arra az esetre, ha meg kéne küzdeni egy kardfogú tigrissel.
Magyarul egy lusta disznó, így arra kell törekednünk, hogy a lehető legkevesebb energiát emésszen fel valaminek a megértése.
További érdekes tények:
- Az információk 90%-a vizuálisan érkezik az agyba.
- Az agy fele a vizuális feldolgozásra van belőve.
- Állítólag az emberek 60-65%-a vizuálisan tud a legkönnyebben tanulni.
- Nagyjából 60 ezerszer gyorsabban dolgozza fel a vizuális információt a szövegnél.
Ha azt akarod, hogy valaki megértse a mondókád, törekedned kell a minél vizuálisabb leírásra és szemléltetésre:
- használj ábrákat,
- képeket
- elmetérképeket
- vázlatokat,
- minta tartalomjegyzékeket,
- minta feladatokat.
Erre az egyik kedvenc példám a BKK az M3 felújítása kapcsán készített térképe. Hát, ha ezt valahol el kéne olvasnom…
Mi a tanulság számodra ebből?
Az, hogy legelőször tudatosítanod kell magadban, hogy a tudás átka egy létező jelenség és mindannyiunkat befolyásol.
Főleg a kommunikáció (magyarázás) és a delegálás tekintetében.
Ha nem veszel róla tudomást, saját magaddal is könnyen kiszúrhatsz.
Megoldás?
Folyamatosan törekedj az információ rögzítésére, egy helyre gyűjtésére tisztázására, ha saját feladataidról van szó.
Ha pedig másokkal dolgozol, legyél türelmes és empatikus. Jusson eszedbe a tudás hézag (pl. a gitáros) és próbáld megszüntetni!
Hozzászólnál? Csatlakozz a Dolgozz okosan! produktivitás klubhoz és írd meg véleményed!
Videók a cikkhez
A kísérlet elmagyarázva
Megragad! – Egyik videó összefoglaló
Megragad! – Másik videó összefoglaló
